Több mint 10 évvel később az egyik kolléganőm behozott egy parfüm mintát a munkahelyünkre. Azt mondta, hogy ez tulajdonképpen nem is parfüm, mégis mindenki bőrén más illatot eredményez. Attól függ, hogy ki, milyen alkat. Persze, hogy kipróbáltuk. A kreol bőrű, sötétbarna szemű, fekete hajú munkatársunkon édes, mély, trópusi lett. Rajtam – szőke, kék szemű, fehér bőrű – pedig pont olyan, mint a Gap Simply White. Fás, citrusos, mégis érzéki. Nem akartam hinni az orromnak. Csak szagolgattam a csuklómat egész nap. Ennek utána kellett járnom.
Kolléganőm az illatmintát a híres-neves parfümőrtől, Zólyomi Zsolttól kapta. Ő mesélt a rejtélyről.
Ez a parfüm már nevében is különbözik az átlag piaci illatszerektől. Ugyanis ez a parfüm, nem parfüm. Abban az értelemben legalábbis biztosan nem, hogy míg egy átlagos parfüm több mint 10 vagy 100 összetevőből áll, addig Nina Ricci dédunokájának esszenciáját egy fő komponens adja. Illata sincs igazán, mégis erősen hat viselőjére és az illatot érző emberre.
A parfümiparban erotizáló alapanyagok vannak, köztük az ámbra, meg a pézsma. Mind a kettő állatokból származik. Az ámbra, az ámbrás cetnek a gyomorváladéka, a pézsma pedig a Himalája környékén élő pézsmaszarvasnak a mirigyváladéka. Sajnos mindkét állatot meg kell kínozni vagy meg kell ölni, hogy ki tudják venni belőlük ezeket az anyagokat. A parfümipar ezért kitalálta azt a megoldást, hogy fél-szintetizálva, vagy teljesen szintetikusan összeönt úgynevezett base-eket, amelyek ezt a pézsmás-ámbrás hatást keltik anélkül, hogy valaha a világban egyetlen állatnak is szenvednie kellett volna. Ezt az érdekes anyagot használta Romano Ricci, és eljutott odáig, hogy mi lenne, ha csak ezt hígítaná olyan töménységig, ami tetszik az orrnak, és mivel nem akarta becsapni az embereket, ezért névként, kicsit pimaszul - meg is bökve a világ luxusiparát - azt a nevet adta neki, hogy Not a Perfume.
És hogy mi a titok? Hogy lehet, hogy egyikünkön édes, másikunkon fanyar? Mindenkinek teljesen egyedi a testillata. A Not a Perfume abban zseniális, hogy az illető saját bőrének a szépségeit emeli ki. Mint egy jó, láthatatlan testillat stylist. És nagyon vonzóvá teszi. (A parfümnek egyébként vannak férfi vevői is, mert náluk ugyanez a hatás.) A parfümőr azt is elárulta, hogy az, hogy egy parfüm for woman vagy for man, – tehát, hogy egy illat férfi vagy női - az valahol New Yorkban, egy értekezleten dől el. A parfümőr csak alkot valamit, ami számára nagyon izgalmas, de sosem találkozik azzal az emberrel, aki viseli a parfümjét. Kivéve, ha személyre szabott parfümöt készít. A for women vagy a for man jelzőnek csak abban az esetben van szakmailag értelme.
Kívánom, hogy mindenki találja meg a saját illatát, mert az olyan, mintha a parfümőr tényleg csak és kizárólag csak neki készítette volna. Én szerencsés vagyok, azt hiszem, megtaláltam.