A pacsuli a menták családjába tartozó bokorszerű növény, amelynek gyönyörű lilás-rózsaszín virágai vannak és igéző aromás illata. Mégis ha rákeresünk a szóhatározóban, akkor ezt a definíciót kapjuk elsőre: "Silány minőségű, olcsó illatszer, amelynek erős szaga van."
Miért kapta mégis ezt a méltatlan bélyeget ez a szép és különleges növény?
"A növény 60-90 centiméterre növő, puha szőrű cserje vagy félcserje. Szára erős, szőrös. Hosszú nyelű, hegyes, lecsüngő levele széles, tojásdad, 30–35 cm hosszú, fűrészes szélű, puha szőrű. Virága fehér-piros (fehér-lila). Termése makkocska."
A pacsuli sokáig nagyon kevesek kiváltsága volt, hiszen a növény Srí Lankán, Malaku-szigeteken őshonos és csak a XIX. században kezdték elsősorban az angol gyarmatokon termeszteni. A nagy pacsuli bumm a 1960-70-es években jött el, ekkor lett gyakori eleme a népszerű divatházak parfümjeinek is. A hippik is közkedvelten viselték az illatot, de nem a lenyűgöző növényből préselt pacsuliolajat, hanem a vegyszerekből előállított szintetikus változatát. Ennek az illata tolakodó és erős, már-már orrfacsaró volt. Ebből következik a mai napig is erős sztereotípia, hogy a pacsuli a gagyi parfümmel azonosítandó, pedig ennél nagyobbat nem is tévedhetünk. Érdekesség még, hogy a pacsuliolajon kívül a növényből készül a molyirtó is! Érdekes kontraszt, nem?